|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 88 találat | lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-88 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Kiss László 2006. május 22.A tordai önálló magyar iskoláért szervezett május 20-i, vasárnapi tüntetés mutatta, hogy a magyar közösség önálló magyar iskolát akar a lelkiismereti és vallásszabadság városában. Ezerfős tömeg gyűlt össze a tordai unitárius templom előtt, ahonnan később néma tüntetéssel a polgármesteri hivatal elé vonultak. Ott átadták Torda polgármesterének, Tudor Stefanienak a nagygyűlés nyilatkozatát. A polgármester megígérte: a városi tanács júniusi ülésén napirendre tűzik az önálló magyar iskola ügyét. Magyar nyelvű könyvet és egy-egy szál virágot hordozó több száz fős tömeget köszöntött a tordai unitárius templom előtt Dimény József unitárius lelkész, aki Kiss László tragikus halála óta szolgálja a tordai gyülekezetet. Mint ismeretes, a tordai városi tanács február végi ülésén levették napirendről az önálló magyar iskola ügyében előterjesztett határozat-tervezetet, majd a helyi magyar közösség jelen lévő képviselőit, köztük Kiss László unitárius lelkészt szidalmazták. Az incidenst követően néhány órán belül Kiss László elhunyt. A városháza előtt Nagy Albert tordai lelkész, református esperes, a Tordai Petőfi Társaság elnöke szólt a tömeghez. A tüntetésen jelen volt az RMDSZ Kolozs megyei szenátora, Eckstein Kovács Péter, két parlamenti képviselője, Kónya-Hamar Sándor és Máté András Levente és Kötő József oktatásügyi államtitkár. Ott volt László Attila, a megyei RMDSZ elnöke, illetve a különböző platformok képviselői, a Torda környéki falvak magyar közösségeinek képviselői is. Nagy Albert felolvasta a nagygyűlés résztvevőinek nyilatkozatát, amelyet a jelenlévők hangos kiáltással fogadtak el. Abban azt kérték: a városi tanács még júniusi ülésén adja elvi beleegyezését az önálló magyar iskola létrehozásához. /Kerekes Edit: Tömegtüntetés a magyar iskoláért Tordán. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 22./2006. augusztus 11.Augusztus 9-én Tordán a polgármesteri hivatal előtt az amerikai David Keyes unitárius univerzalista lelkész vezetésével egy tíztagú turistacsoport imádkozott Kiss László unitárius lelkészért. A résztvevők egy-egy szál gyertyával és könyvvel a kezükben emlékeztek meg a februárban elhunyt lelkipásztorra. A vendégeket Nagy Albert református esperes köszöntötte. – Úgy gondolom, hogy ez szolidaritásvállalás velünk, és ezt szívből köszönjük – nyilatkozta a lelkész. Emlékezetes, hogy Kiss László lelkész részt vett azon a februári tanácsülésen, ahol a magyar iskola létrehozásának ügyét tűzték napirendre. Doru Anca nagy-romániás tanácsos sértő, rendkívül durva szavakkal illetve a magyar tanácsosokat és a jelenlevő lelkészeket. Kiss László közvetlenül a tanácsülés után szívrohamot kapott, és elhunyt. /Ladányi Emese Kinga: Imádkoztak Kiss László tordai unitárius lelkészért. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 11./2006. november 28.Tordán az unitárius templomban november 26-án, vasárnap lelkésziktatás volt. Kiss László tragikus halálát követően, a tordai unitáriusok lelkipásztor nélkül maradtak. A beiktatott új lelkész Józsa István Lajos. /Ladányi Emese Kinga: Új lelkésze van a tordai unitárius egyházközségnek. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 28./2006. december 20.Elutasította a Kolozs Megyei Tanfelügyelőség a tordai Petőfi Társaságnak, valamint a bánffyhunyadi RMDSZ-nek az önálló magyar tannyelvű iskolák létesítésére vonatkozó kérelmét. A két település magyar közösségének régi vágya az önálló, magyar tannyelvű iskola létesítése. A magyar gyerekek szétszórva, két-három tanintézetben, állandó tanárváltás közepette tanulnak. Télen az illetékes városi tanácsoktól nem sikerült kiharcolni az iskola létesítésére vonatkozó elvi beleegyezést. A tordai tanács elutasító reakciója emberéletet is követelt: Kiss László unitárius lelkész az átélt aggodalmak miatt még aznap elhunyt. Török Ferenc főtanfelügyelő-helyettes elmondta, szavazáskor csak ő támogatta a kezdeményezést. A tanfelügyelőség megalapozatlannak tartotta a kezdeményezők azon érvét, miszerint a több iskolában működő magyar osztályok miatt egy-egy iskolában kevés a magyarul tanító tanárok óraszáma, ez pedig ellehetetleníti a címzetes tanárok kinevezését és helyzetét. Vida Anna, a szilágysomylói magyar tannyelvű iskola igazgatója felidézte: négyéves hercehurca után, 2005 szeptemberében indították el Szilágysomlyón az önálló, magyar tannyelvű iskolát. Az illetékesek mindent megtettek azért, hogy eltántorítsák őket. Más Szilágy megyei településen is próbálkoznak az önálló magyar iskola létrehozásával, de felsőbb szinten elbukott kérelmük. /Nagy-Hintós Diana: Tanfelügyelőségi vétó a tordai és a bánffyhunyadi magyar iskola ügyében. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 20./2007. április 28.A 37 éves Veress László fiatalon tagja lett a bodoki ifjúsági kórusnak, majd a vegyes karban több mint tíz évet énekelt. Kántor volt Bodokon, utána Szotyorban, jelenleg Sepsiszentgyörgyön a Gyöngyvirág utcai református templomban. Alkalmi strófákat kezdett gyártani, ezekhez dallamokat. Tarnai Kiss László, a Kossuth Rádió zenei főszerkesztője meghívta őt Budapestre, hogy bemutassa saját szerzeményeit. Tavaly májusban Veress László felvették a Magyar Nótaszerzők és Énekesek Országos Egyesületébe. Szerzői esten is járt Budapesten, a Rátkai Klubban. Mind a tizenegy nótájával, a dalszövegek és a dallamok harmóniájával sikert aratott. Veress László vőfélyeskedik, családi vigadalmakban muzsikál, vőfélymondókákat farag. /Kisgyörgy Zoltán: Nótaszerző hegedűvel, golyóstollal (Népi alkotó). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 28./2007. május 5.Az április végén megtartott, az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT) Gépészeti Szakosztálya által szervezett OGÉT 2007, XV. Nemzetközi Gépész Találkozónak a Kolozsvári Műszaki Egyetem Mechanika kara adott otthont. Megjelent több romániai, anyaországi, szlovákiai, ukrajnai, ausztriai egyetem rektor-helyettese, dékánja, dékán-helyettese, tanszékvezetője, tanára, kutatója. A közel 150 résztvevő 92 dolgozatot mutatott be, amelyek az EMT által kiadott Műszaki Szemle folyóirat 38. számában jelentek meg. Dr. Ábrahám György tanszékvezető a BME Mechatronika, Optika és Műszertechnika tanszék tiszteletbeli professzora című diplomáját nyújtotta át dr. Csibi Vencelnek, az EMT Gépészeti Szakosztálya elnökének. Kiosztották a Főgépész Díjat, amelyet olyan hazai és anyaországi szakszemélyiség kaphat, aki elősegítette az EMT működését és kapcsolatrendszerének fejlesztését. A XV. OGÉT alkalmával dr. Gyenge Csaba (KME) és dr. Kiss László (GYE) kaptak díjat. /XV. Nemzetközi Gépész Találkozó. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 5./2007. július 3.A Magyarok Világszövetségének kezdeményezésére idén a száz éve erdélyi gyűjtőúton járt Kodály Zoltánnak és Bartók Bélának avatnak emléktáblákat. Bartók Béla 1907 júliusában Kilyénfalván szállt meg Kristó László tanítónál. A falunapok alkalmával rendezett emléktáblaavató ünnepségen Kolumbán Imre polgármester, majd Gáll Endre nyugalmazott tanító méltatta a nagy művészt. A Kiss László kőfaragó által készített márványtáblán Pálfi Sándor szobrász által, Bartókról készített dombormű kapott helyet. A helyi Székely Nemzeti Tanács által a kultúrotthon oldalára helyezett emléktáblát Elekes Józsa Márton helyi elnök és Szász Lajos leplezték le. /Bajna György: Emléktábla Bartók Bélának. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 3./2007. augusztus 16.A magyarországi Könyvtárostanárok Egyesülete (KTE) és a romániai magyar könyvtárosok iskolai könyvtáros tagozata közös szervezésében tartottak szakmai találkozót Sepsiszentgyörgyön, a Mikes Kelemen Főgimnáziumban, több mint ötven hazai, magyarországi, felvidéki és vajdasági iskolakönyvtáros részvételével. Ez az első olyan rendezvény, amelyen több ország magyar iskolakönyvtárosai vettek részt. Kiss László könyvtáros évek óta szervezi az olvasócsalogató programokat, időnként tapasztalatcserére összehívja a háromszéki és ritkábban az erdélyi kollégáit. /Fekete Réka: Nem mindegy, ki az iskola könyvtárosa. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 16./2007. augusztus 25.A sors egy nap híján hatvan évet engedélyezett az egyik legnagyobb erdélyi magyar színésznek, Csorba Andrásnak /Braila, 1927. aug. 25. – Marosvásárhely, 1987. aug. 24./. Az 1920-as évek elején sok székely lány szegődött cselédnek Óromániába, mesterlegény keresett munkát Bukarestben, Galacon, ahol egész kolóniákat képeztek és magyar templomok épültek. Csorba István, csíkszentdomokosi cipészsegéd Brailában kapott munkát, így született Brailán Csorba András. 13 évesen, az 1940-es bécsi döntés után, szüleivel visszatelepedett Erdélybe. Csorba András Marosvásárhelyen a Kereskedelmi Reál Iskolában érettségizett Erdős Irmával és Ollender Mártával. Kemény János a marosvásárhelyi Apollóban látta őket egy műkedvelő színi előadáson. Tanácsára mindhárman Kolozsváron felvételiztek, Csorba András és Erdős Irma a Művészeti Főiskola Színművészeti Karára, míg Ollender Márta – a későbbi Csorba Márta – a Bolyai Egyetem Közgazdasági Karára. Csorba András színészi és alkati képességeit már a főiskola első évében színpadi szereppel tüntette ki Tompa Miklós rendező tanár. 1952 őszén lépett a marosvásárhelyi Állami Székely Színház közönsége elé, nagy sikert aratott. Olyan partnerekkel léphetett színre a különböző darabokban, mint Kovács György, Kőszegi Margit, Szabó Ernő, Andrási Márton, Lantos Béla, Szabó Duci, Kiss László, Lohinszky Loránd, Tamás Ferenc, Jeney Ottó és Szabó Ottó. Egymás után jöttek nagy alakításai. Csorba András filmszerepei is emlékezetesek. Gertler Viktor filmrendező Jókai Mór Aranyemberének filmre viteléhez címszereplőt keresett. Így lett Csorba Andrásból a világ szemében ma is műsoron levő Tímár Mihály. /Csifó János: 80 éves lenne Csorba András színművész. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 25./2007. december 18.Több mint két éves elmérgesedett huzavona után, amely 2006 februárjában Kiss László unitárius pap hirtelen, korai halálát is okozta, december 17-én végre jóváhagyták a tordai önálló magyar tannyelvű iskola létesítését. „Köszönettel tartozunk Pásztor Gabriella oktatásügyi államtitkárnak, Matekovits Mihály, a szaktárca Kisebbségi Főosztálya vezérigazgatójának és Máté András-Levente képviselőnek segítségükért. A tordai Jósika Miklós Elméleti Líceum tehát 2008 szeptemberében megnyithatja kapuit”, közölte Ádámosy Klára RMDSZ-es városi tanácsos. /N. -H. D. : Jövőre indulhat a tordai magyar iskola. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 18./2008. május 26.„Táboroktól és kánonoktól független lapot akartunk” – mondta Elek Tibor irodalomtörténész, kritikus, a magyarországi Bárka című irodalmi, művészeti és társadalomtudományi folyóirat főszerkesztője Nagyváradon, a megújult külsejű lap május 23-án történt bemutatóján. Az író-olvasó találkozóra Kiss László író, a folyóirat szerkesztője, Szabó Tibor író, az elektronikus kiadás szerkesztője és Kiss Ottó író, költő, a lap munkatársa kísérte el a főszerkesztőt. A Bárkát egyelőre csak Magyarországon terjesztik, de elektronikus változata, a www.barkaonline.hu világszerte hozzáférhető. „Ablak a kortárs magyar irodalomra” – olvasható az internetes magazin fejlécén, a magyarországi alkotók munkái mellett ugyanis számos erdélyi és felvidéki szerző műveit is publikálja. Elek Tibor főszerkesztő egy esszé felolvasásával búcsúzott, végül Szűcs László, a Várad folyóirat főszerkesztője kihirdette a nagyváradi irodalmi lap közelmúltban lezárult pályázatának eredményét. A pályázatra a „shoppingolni” szó által „ihletett” irodalmi alkotásokat vártak, a tíz legjobb pályamunka közül az olvasók internetes szavazatai alapján Veres Bernadett egyetemi hallgató Hurrá!? Shoppingolunk… című írása bizonyult a legsikerültebbnek. /Fried Noémi Lujza: Szekértáborok nélkül. = Krónika (Kolozsvár), máj. 26./2008. augusztus 12.Elhárult az akadály a báró Jósika Miklós író nevét felvevő tordai magyar gimnázium szeptember 15-i indulása elől: a több évtizedes kihagyás után újraindított magyar tannyelvű oktatási intézmény a helyi Teodor Murasan Általános Iskolával megosztja az épületet és az udvart, ugyanakkor a református egyház egyik iskolaépületében további tantermekbe költözhet be, tájékoztatott Szedilek Lenke tordai illetőségű Kolozs megyei önkormányzati képviselő, valamint Péter Tünde Kolozs megyei főtanfelügyelő-helyettes. Hónapokkal korábban a Teodor Murasan Iskola vezetői még azt állították, hogy a tordai református egyházközség tulajdonába 2005-ben visszajutott épület őket illeti meg. A 2006. február 28-i tanácsülésen a magyar iskola létrehozásáért felszólaló Kiss László tordai unitárius lelkész az elszenvedett sértegetések következtében másnap szívrohamban elhunyt. A tordai történésekről az ENSZ Emberjogi Főbiztosságához tartozó kisebbségjogi, illetve az oktatáshoz való jogi irodája is értesült. Tordán fél évszázados szünet után indulhat újra önálló magyar iskola. A jövőben a Torda iskoláiban ma szétszórtan magyarul tanuló közel háromszáz gyermek minőségi anyanyelvi oktatásban részesülhet a Jósika Miklós Gimnáziumban. /Benkő Levente: Elhárult az utolsó akadály? = Krónika (Kolozsvár), aug. 12./2008. szeptember 8.Az idei Széchenyi Emlékünnepség előtt az avasújvárosi rendőrség először nem adta meg a bálra az engedélyt, és többen látták, hogy a rendőr több, utcára kiragasztott plakátot letépett. – Még Iliescu idejében sem fordult elő ilyesmi – mondta Sike Lajos beszédében, hozzátéve: ez az egyik kézzelfogható jele annak, hogy az idei helyhatósági választásokkor a községi magyarság megosztott lett, Kőszegremetét egyetlen tanácsos sem képviseli a döntéshozó testületben. Csehi Árpád, Szatmár megye tanácselnöke felvette a kapcsolatot Radu Bud prefektussal és a megyei rendőrfelügyelőség vezetőjével, és a közbenjárása eredményeként a bált megtarthatták. Az ünneplők a falu határában álló, 1861-ben készült emlékoszlophoz zarándokoltak, amely Erdély egyetlen szabadtéri Széchenyi-emlékműve. Kiss László az Országos Széchenyi Kör Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei szervezete nevében mondott üdvözlő beszédet, kifejtve: a kör a kilencvenes évek elejétől figyelemmel kíséri a kőszegremetei ünnepségeket. Dr. Scholtz Béla, a Szatmár Megyei Mezőgazdasági Szaktanácsadási Hivatal igazgatója a „legnagyobb magyar” munkásságáról beszélt. /Fodor István: Letépték a plakátokat, nem akarták engedélyezni a bált. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), szept. 8./ A rendőrségi betiltásról, a plakátok leszakításáról nem írt Sike Lajos A számlát benyújtják! című cikkében, az Új Magyar Szó szeptember 5-i számában.2008. szeptember 16.Szűknek bizonyult az ótordai református templom a Jósika Miklós Elméleti Líceum tanévkezdő ünnepségén. György Ferenc római katolikus plébános beszédében az iskola létesítéséért vívott harc s a hit erejére összpontosított, felszólalt Nagy Albert tordai református lelkész és Józsa Lajos unitárius lelkész is. „Erdély, a magyar nemzet évszázadokra visszamenően is köszönettel tartozik Tordának, mivel itt mondták ki először a tolerancia, a vallásszabadság parancsát. Ma én is azért jöttem ide, hogy köszönetet mondjak azért a példáért, amelyet Torda szolgáltatott. De nem csak Tordának, a történelmi magyar egyházaknak tartozunk köszönettel, hanem Kiss László unitárius lelkésznek is, aki életét adta a Jósika-líceumért. A rendszerváltást követően – egyes városokban viszonylag hamar, máshol pedig megküzdöttünk azért, hogy önálló iskolánk legyen: idén Tordán indítunk önálló magyar iskolát. Ez az iskola a legjobbat adja majd a magyarságnak, Tordának, s kívánom, hogy az új magyar iskola valóban beteljesítse hivatását” – fejtette ki Markó Béla, az RMDSZ elnöke. A tordai Petőfi Társaság Vásárhelyi Géza nevét viselő, s 6405 címet tartalmazó könyvtárát a Jósika-líceumnak adományozta. Jelenleg a Jósika-líceum diákjai négy épületben tanulnak. A testvérvárosok is segítették anyagilag a Jósika-líceumot. Kiskunfélegyháza önkormányzata 3000 eurót küldött, Hódmezővásárhely önkormányzata pedig az informatikai laboratórium felszerelésének finanszírozását vállalta. Az 1200 lelkes Bihartorda és a vajdasági, 1800 lelket számláló Torontáltorda is jelezte: lehetőségeikhez mérten ők is támogatják az új iskolát. /N. -H. D. : Magyar iskola létesült... = Szabadság (Kolozsvár), szept. 16./2009. január 21.Majnek Antal munkácsi püspök nem vesz részt Szatmárnémetiben január 25-én a Merk Mihály-emlékmisén. Az ukrán hatóságok ugyanis minden olyan külföldi papot és nővért kiutasítanak az országból, aki nem megy azonnal haza vízumot kérni a helyi ukrán konzulátuson. A munkácsi egyházmegye 35 papja közül 20 külföldi, akik hiányában rengeteg többletmunka hárul a püspökre, ezért nem tud eljutni a szatmárnémeti ünnepségre. Merk Mihály halálának tizedik évfordulóján, január 25-én, vasárnap, a temetőben közös ima, emlékezés és gyertyagyújtás lesz az atya sírjánál, majd a Szentlélek templomban fényképvetítéssel idézik fel Merk Mihály alakját, ezután szentmise következik. Az emlékmisén fellép a Magyar Örökség és Széchenyi-díjas művésznő Budai Ilona népdalénekes és tanítványa, Kiss László. A művésznő elhivatott pedagógus is, a Magyar Katolikus Rádió zenei osztályának munkatársa, aki sok szép Mária-éneket tart műsorán. Ezekből ad ízelítőt a szentmisén. /Módosult a Merk-emlékmise. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 21./2009. április 8.Kiss László ny. történelem szakos tanár Kézdiszék Széchenyije, Molnár Józsiás című könyve márciusban jelent meg a Pro Kézdi Egyesület gondozásában. A kötet hiányt pótol, adósságot törleszt, mert eddig még nem jelent meg hasonló összefoglaló írás Molnár Józsiásról, Kézdiszék és a székelység jótevőjéről. A könyvbemutatón Molnár Józsiás országgyűlési beszédeiből olvastak fel részleteket. (Iochom): Könyv Molnár Józsiásról. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 8./2009. szeptember 29.Szeptember 26-án a kézdivásárhelyi Vigadó adott otthont a Benedek Elek emlékére szervezett Többsincs Kárpát-medencei mesemondó verseny gálaestjének. Kiss László, a Magyar Versmondók Egyesületének elnöke köszöntötte az erdélyi, magyarországi, felvidéki és vajdasági mesemondókat. A gálaestet követően a magyarországi Makám együttes lépett színpadra. /Iochom István: A Kárpát-medence legjobb mesemondói Kézdivásárhelyen. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 29./2009. december 8.2000 óta szinte minden évben sikerült beindítani egy-egy új utánpótláscsoportot. A segesvári Kikerics Néptáncegyüttes csaknem 170 tagot számlál, hat csoportba szerveződve óvodásoktól a középiskolásokig. 2008-tól a marosvásárhelyi Varró Huba, a Maros Művészegyüttes táncosa oktatja az ifjakat. – A segesvári Kikerics Kulturális Egyesület 2009-es évi mérlege igen gazdag – mondja Borbély-Kiss László. Gazdagították anyagi eszköztárukat, fesztivált szerveztek, több önálló előadást tartottak, és számos néptáncfesztiválon vettek részt a tánccsoportok. Alaptevékenységük a magyar néptánc gyerekek körében történő népszerűsítése. Az elmúlt esztendő során tucatnyi önálló előadást tartottak Nagyszebentől Marosvásárhelyig. Nagy élmény volt, hogy felléptek a németországi Görlitzben, az Erdélyi Ifjúsági Keresztény Egyesület jóvoltából. /Bölöni Domokos: Több mint misszió. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 8./2010. február 13.Új HepehupaMegjelent a nyolcadik évfolyamát záró, Zilahon megjelenő művelődési folyóirat újabb száma. Némi késéssel különféle okok miatt, de a jövő héttel kezdődően eljut minden érdeklődő olvasójához. A 2009. esztendő két kiemelkedő évfordulója ezúttal is szerepel, nem sokkal az esztendő vége előtt több rendezvényen emlékeztek meg az Erdélyi Múzeum- Egyesület 150 évvel ezelőtti megalakulásáról. Az Erdély ,,tudományos akadémiájának" tekintett intézmény történetét László László, a lap belső munkatársa ismertette dolgozatában. A Hepehupa hagyományosan a Szilágysághoz fűződő orvostörténeti tanulmányt közöl dr. Kiss László tollából; ezúttal oknyomozó tanulmányában Báthori Erzsébetről. A néhány éve elhunyt Jancsó Elemér irodalomtörténész mára ismeretlen írása Erdély Kazinczyjáról szól a nyelvújító, költő, író, műfordító, irodalomszervező születésének 250. évfordulója kapcsán. Remélhetően a Kazinczy-év nem borítja ismét feledésbe a magyar felvilágosodás korszakának legkiemelkedőbb alakját. Az aszódi Hőnigné Zádor Éva tanár a Báthory Napokon tartott előadásának szerkesztett változata minden pedagógushoz szól, aki szerint ,,az erőszakos beavatkozás az oktatásügybe rombol." Két fiatal szerző tanulmánya új tematikát nyújt: Kővári Erzsébet a haikuról, Bodoki Halmen Kata a hippimozgalomról értekezik. A hídalmási övezet természeti ritkaságát, a Sárkány-kertet mutatja be Major Miklós szakíró. Máriás József irodalomtörténész a zilahi származású Müller Dezső pap-költő pályáját értékeli kritikai írásban, s közöl szubjektív válogatást verseiből. Verset jegyez Kui János és Mihály István. A prózából Hajdu Attila, Szabó Csaba (részlet készülő forgatókönyvből), Béres Dezső, Pátkai Tivadar, Somogyi Vengli Judit írásait olvashatják. A néprajzi témát ezúttal is a szilágysági néptánc ismertetésével folytatta a lapszám, ezúttal Herz Beáta debreceni koreográfus írása szól a Berettyó menti csárdásról. (Forrás: Művelődés) Forrás: Népújság (Marosvásárhely) 2010. április 14.Magyarországon Élő Erdélyiek TalálkozójaAz Erdélyi Gyülekezet szeretettel látja Önt és családját a Reménység Szigetén, 2010. április 18-án, vasárnap, hagyományos ünnepén, a Magyarországon Élő Erdélyiek Találkozóján. P R O G R A M 10.00-11.00 Római katolikus mise: Horváth István székesegyházi kanonok, Gyulafehérvár 11.00-13.00 Visszatalálás a népi kultúra „tiszta forrásához”. Párbeszéd az erdélyi és a magyarországi táncházmozgalomról. 1. Rész: A magyarországi táncházról Megnyitó: Andrásfalvy Bertalan etnográfus, Előadók: Halmos Béla népzenész, Berán István népzenész Felkért hozzászólók: Borbély Jolán etnográfus, Novák Ferenc koreográfus, Tímár Sándor koreográfus, Stoller Antal néptáncos, Sipos Mihály népzenész 13.00-14.00 Táncházi muzsika a szabadtéri színpadon: Téka Együttes, Budai Ilona és Kiss László, Kobzos Kiss Tamás és növendékei 14.00-14.30 Templom és urnatemető terveinek bemutatása 14.30-17.00 A konferencia folytatása. 2. Rész az erdélyi táncházról Bevezető: Kallós Zoltán népzenekutató Előadók: Pávai István népzenekutató, Könczei Csongor néptáncos További hozászólások 17.00-18.20 Úrvacsorás református istentisztelet (igehirdető: Zalatnay István) Egész Nap Óránként harangszó, fohász és énekvers (az Erdélyi Gyülekezet imái) Videofilm a gyülekezet templomának és, urnatemetőjének terveiről Megtekinthető a gyülekezettörténeti kiállítás és kopjafa gyűjtemény Este Kötetlen baráti beszélgetés, éneklés, muzsikálás Gyakorlati tudnivalók: 9 órától estig „Erdélyi Gyülekezet” feliratú különbusz jár az Örs vezér tere (a 2-es metró kijáratától jobbra kb. 50 m-re) és a Reménység Szigete között. erdon.ro 2010. szeptember 18.Magyar kultúra – ami összeköti a Kárpát-medence magyarságátBudapesten találkoztak a közművelődési kerekasztal szervezetei „Hétre ma várom a Nemzetinél/ ott, ahol a hatos megáll!/ Este az EMKE cigánya zenél,/ ha nem jön el, szívem de fáj!” Ez a sokak által jól ismert és kedvelt sláger jutott eszembe, amikor néhány hete megkerestek a 125. születésnapját idén ünneplő Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) munkatársai, mondván: ha van kedvem, kísérjem el őket a szeptember 11-én Budapesten esedékes Kárpát-medencei Kulturális Napra. A közel másfél évtizede elindított, évente sorra kerülő rendezvény programpontjait szemlélve örömmel mondtam igent a felkérésnek. Hiszen filmvetítéseket, kézműves foglalkozásokat, zenei műsorokat ígértek a szervezők, a 2008 őszén megalakult Kárpát-medencei Közművelődési Kerekasztal tagjai és a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus, továbbá Kolozsvár múltjával és jelenével kapcsolatos fényképkiállítást, és több más mellett a Zurboló Táncegyüttes Postakert című előadásának beharangozóját is ott láttam a tervezetben... Szombat délelőtt 10 óra, Budapest, Corvin tér 8. Az esős, borongós időjárás ellenére már javában gyülekeztek a résztvevők a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus, a Hagyományok Háza, valamint a Magyar Állami Népi Együttes székházaként szolgáló Budai Vigadó épületében. – Különösen aktuális ma a mondás, hogy sok jó ember kis helyen is elfér, reményeink szerint nagyon jól fogjuk érezni magunkat ezen a rendkívül színes napon – mondta Tóth Erzsébet, a házigazda Magyar Művelődési Intézet munkatársa, aki kollégájával, Kiss Lászlóval együtt szívélyesen üdvözölte a Kárpát-medence különböző régióiból – Erdélyből, Kárpátaljáról, Felvidékről, Drávaszögből és Muravidékről – érkezőket. A körmönfonástól a könyvekig Felnőttekre és gyerekekre egyaránt kacsintgattak a kézműves tevékenységek: Papp Emese, a kolozsvári Waldorf iskola tanítója a körmönfonás rejtelmeibe vezette be az érdeklődőket, a muravidékiek csuhéból készítettek különböző figurákat (kosarakat, babákat stb.), szalvétatartókat, valamint hímes tojást, természetesen a tájegység jellegzetes motívumaival ötvözve azokat. A Vajdaságból, Adáról érkező Balog József segítségével fából készíthettek különböző játékokat és dísztárgyakat a szemlélődők, ugyanakkor egy logikai, a gyermekek szem- és kézkoordinációját is fejlesztő próbába is bekapcsolódhattak. Kulturális kvízben sem volt hiány, itt a vállalkozóbb kedvűeknek többek között azt kellett tudniuk, hogy milyen szarvasról szól a rege, kinek a címerében szerepelt a fekete holló, honnan származik a kürtőskalács, avagy milyen téren található a Budai Vigadó épülete. Az egyik budapesti könyves nagykereskedés, a Xantusz képviseletében Bihari Józsefné a határon túli magyar kiadók köteteit kínálta: mint kiderült, a fia által vezetett üzlet szinte valamennyi felvidéki, erdélyi és vajdasági magyar könyvkiadóval partneri kapcsolatban áll, céljuk pedig, hogy az egyes régiókban megjelenő kiadványokat a Kárpát-medence más térségeibe is eljuttassák. Kizárólag az interneten működnek (www.xantusz.hu), ezért a mostanihoz hasonló rendezvények lehetőséget teremtenek számukra a kapcsolatteremtésre, valamint arra, hogy „közszájon forogjanak”. Bihari Józsefné ezúttal a kárpátaljaiakkal is elbeszélgetett, és reménykedik abban, hogy a jövőben velük is sikerül jó viszonyt kiépíteniük. S hogy milyen könyveket vásárolnak mostanság az emberek? Az elszármazottak többnyire az adott régióhoz kapcsolódó köteteket részesítik előnyben, de a történelmi, néprajzi és tudományos kötetek iránt is mutatkozik kereslet – magyarázta. A lendvai székhelyű Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet munkatársai több tucat muravidéki magyar nyelvű kötetet hoztak el a kulturális napra, a tájszójegyzék mellett különböző verseskötetekbe, valamint a Lendváról szóló monográfiába is belelapozhattunk. Az EMKÉ-sek pedig eseménynaptárt kínáltak, valamint a Szabédi-napok alkalmával elhangzott előadásokat tartalmazó konferenciakötetüket, a Gondolat-kísérletek Szabédi László életművében című könyvet, ezeket ingyen vihették haza a résztvevők. Filmjében és zenéjében is él a nemzet Ritkán, vagy eddig még nem látott, a Kárpát-medencében készített rövidfilmek vetítésére is sor került a nap folyamán: a programban dokumentum- és ismeretterjesztő kisfilmek szerepeltek, olyanok, amelyek a szecessziós Szabadkát, a bácsi várat vagy éppen Bicskei István munkásságát mutatták be. Hat vajdasági (A szép Tisza és más, Még oda nem ér az idő, Szivárványkígyó, Testté lett alázat, A szecessziós Szabadka, A bácsi vár), egy muravidéki („Én hittel dolgozom”) és négy erdélyi (Visky Sámuel: Parttalan, Felméri Cecília: Mátyás Mátyás, Visky Ábel: Éjszaka földön, László József: Autóstop) produkciót tekinthettek meg az érdeklődők, ha pedig még nem tettük volna, a filmeket nézve most nyugodtan elkönyvelhettük magunkban: filmjében is él a nemzet. Az esti gálára való bemelegítés gyanánt, a budapesti Nemes Nagy Ágnes Humán Szakközépiskola drámatagozatos osztályának Hazafelé című mozgásszínházi előadása után a Kárpát-medence zenei terméséből kaptunk egy jókora csokorra valót a felvidéki Hunor Citerazenekar, a Muravidék Citera-együttes, a Triola+1 együttes műsora és a vajdasági B-terv zenekar koncertje révén. Fotókiállítás, valamint táncegyüttes Kolozsvárról A délutáni órákban, a kézműves tevékenységek helyszíneként szolgáló aulában került sor az Örökségünk Kolozsvár elnevezésű fényképkiállítás megnyitójára: az EMKE és a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság (KLMT) által szervezett tárlatot 2002-ben már láthatta a kincses város közönsége, ezúttal, egy teljes hétig a magyar fővárosban élők is megcsodálhatták azt. Veress Ferenc képein a 19., László Miklós alkotásain pedig a 21. századi Kolozsvár épületei, műemlékei tárulnak a szemünk elé. Az erdélyi fényképészet úttörő mestereként emlegetett Veress Ferenc munkásságát, aki 1859-ben és 1860-ban készített félszáz felvételéből állította össze páratlan értékű Kolozsvár-albumát, Miklósi Sikes Csaba művészettörténész méltatta. Mint kiderült, 1881-ben Veress Ferenc elsőként próbálkozott színes fényképek előállításával, 1884-ben pedig már kielégítő levonatokat tudott készíteni színes diapozitívekről másolókeretben. Méltán emlegetik a magyar fényképészeti szaksajtó megteremtőjeként, a nevéhez fűződik a Fényképészeti Lapok című folyóirat elindítása is. – Veress Ferenc Kolozsváron született és hunyt el, 86 évet élt. Ő az a személy, akit számos tekintetben is úgy emlegethetünk: az első – értékelte a művészettörténész. Dáné Tibor Kálmán az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület történetével ismertette meg a népes hallgatóságot, a mostani Kárpát-medencei Kulturális Nap ugyanis egyúttal a megalapításának 125. évfordulóját ünneplő EMKÉ-t is köszöntötte. – Az alapító erdélyi magyar nemesség és polgárság tőkéjéből sikerült viszonylag gyorsan népiskolákat, népkönyvtárakat és dalkört létrehozni, ami jelentős mértékben megpezsdítette az erdélyi magyar közművelődési életet. Az EMKE sikeresen lépett az erdélyi gazdasági élet pozitív előrehaladásáért, a múlt század fordulójára pedig a magyarság legnagyobb intézményévé, társadalmi szervezetévé nőtte ki magát – mondta Dáné, majd a huszadik század jelentős eseményeinek, valamint az egyesület 1948 és 1990 közötti kényszerű beszüntetésének említése után az elmúlt húsz év megvalósításairól is szót ejtett. 1990-től napjainkig ugyanis az EMKÉ-nek sikerült kiépítenie egy saját közművelődési intézményhálózatot: az egyesület közreműködése révén jöhetett létre tavaly a Magyar Házak Hálózata, amelynek mára már több mint 30 tagja van. Este 7 óra, színházterem. Az egésznapos gazdag program megkoronázásaként elkezdődött a gálaműsor: a Magyar Állami Népi Együttes, a kárpátaljai, eszenyi Ritmus Népi Táncegyüttes, a felvidéki Aranymetszés Duó és az Alsószeli Magyar Dalkör produkciója mellett a muravidéki Gaál Désire, a Kárpát-medencei versmondó verseny győztese is színpadra lépett. A verses műsor után népdalokat adott elő a vajdasági, bácskertesi Csizmadia Anna népdalénekes, a programot pedig a Zurboló Táncegyüttes Postakert című előadása zárta. Igyekeznek odafigyelni a fiatalokra Muravidéken Mialatt a különböző programok zajlottak, volt időm elbeszélgetni a Kárpát-medence különböző térségeiből érkezőkkel, így Kepe Lilivel, a lendvai székhelyű Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet (MNMI) igazgatójával is. A kulturális napon már a kezdetektől részt vesznek, és büszkén teszik ezt, annak ellenére, hogy a Muravidék az egyik legkisebb, magyarok által lakott régió. Intézetük 1994. január 1-je óta működik hivatalosan, a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség alapította meg. – Igyekszünk úgy megszervezni magunkat, hogy az emberek megismerkedjenek velünk, ugyanakkor mindig örömmel tölt el, ha régi barátokkal, ismerősökkel találkozhatunk, akikkel valamilyen módon együtt műveljük a magyar kultúrát a Kárpát-medencében – fogalmazott Kepe Lili. S hogy miként tehetnek otthon, Szlovéniában a magyar kultúra ápolása érdekében? Igyekeznek a hét-nyolcezres magyar közösség javát szolgáló programokat szervezni, minden olyan személyt „célközönségüknek” tekintenek, aki magyarnak érzi magát. – Persze, ezt önerőből nem tudnánk megvalósítani, a szlovén állam már több évtizede pozitív diszkriminációban részesíti mind a magyar, mind pedig az olasz őshonos kisebbséget. Ha nem kapnánk állami támogatást, nem számolhatnánk be ilyen eredményes munkáról – tette hozzá az intézet igazgatója. Mesélt továbbá arról is, hogy az utóbbi években minden olyan megmozdulást prioritásként kezelnek, amely összefügg a fiatalokkal. A könyvkiadástól a műkedvelésen át a tudományos tevékenységekig, a turizmustól a nagyobb jellegű rendezvények megszervezéséig valamennyi kezdeményezést megpróbálják felkarolni. Ez ugyanis valamilyen szinten ellenpontozhatja, hogy Szlovéniában több mint ötven éve nem működnek magyar tannyelvű iskolák. – A mi esetünkben nem kis dolog, ha évente tíz nyári tábort szervezhetünk, és folyamatosan azon vagyunk, hogy a többi határontúli fiatal is bekapcsolódjon a programjainkba. A munkánk gyümölcsei később érnek majd be, ennek ellenére nap mint nap tennünk kell azért, hogy az egyetemes magyar kultúrának Muravidéken is legyen folytatása – összegezte Kepe Lili. Országos és regionális rendezvények Felvidéken Mézes Rudolf, a Csemadok Területi Választmányának országos alelnöke örömmel újságolta, hogy ezúttal közel harmincfős csoport érkezett a Felvidékről: többek mellett a Hunor Citerazenekar és az Alsószeli Magyar Dalkör tagjai, valamint verséneklők kísérték el a Csemadok küldöttségét. – Nálunk, a Felvidéken nagyon népszerű a verséneklés, már jó néhány esztendeje a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Versenyen is összemérhetik tudásukat a verséneklők – hangsúlyozta. Mint kiderült, a vers- és prózamondó vetélkedő egyike azon megmérettetéseknek, amelyeket több más szervezettel közösen, évente szervez meg a Csemadok. Mézes Rudolf az országos rendezvények közül többek között a Falusi Színjátszó Csoportok Országos Fesztiválját, a Citerazenekarok Országos Seregszemléjét, a Verséneklő Együttesek Országos Fesztiválját, az Országos Népművészeti Fesztivált, a Duna Menti Tavasz Gyermek báb- és színjátszó csoportok országos seregszemléjét, valamint a Bíborpiros szép rózsa elnevezésű népzenei versenyt említette. Emellett számos regionális programot szerveznek a térségben. – Igyekszünk úgy tevékenykedni, hogy ne csupán egyetlen központ fejlődjön, hanem legyenek rendezvények szerte az országban, olyanok, amelyek igazán közel állnak a szívünkhöz – magyarázta lelkesen. Többnyire pályázatokból próbálják finanszírozni ezeket, az országos támogatás ugyanis 1994-ben megszűnt. Elégedettek a kárpátaljaiak és a budapestiek is Zubánics László, a két évvel ezelőtt létrejött Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet elnöke szerint az ismerkedés mellett a Magyarországon és a többi határon túli régióban felmerülő igények megbeszélésére is lehetőséget biztosítanak a mostanihoz hasonló alkalmak. Elmondta: Kárpátalján számos nehézségbe ütköznek a magyar kultúra megőrzésén fáradozók, ennek ellenére szép számban vannak művelődési intézményeik, iskoláik és kultúrházaik. Derűlátóan vélekedett ugyanakkor az előkészületben lévő új ukrajnai nyelvtörvényről, amely a magyar nyelv használatát is támogatni kívánja. Pozitívan értékelte a Kárpát-medencei Kulturális Nap idei kiadását Kiss László, a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus munkatársa is: mint mondta, örömmel tölti el, hogy ily nagyszerű csoportok érkeztek Budapestre a Kárpát-medencéből, „nagyon jó barátok, akik többnyire már ismerik egymást, a viszontlátás öröme pedig mindig jóleső érzéssel tölti el”. – Ez az a nap, amikor megmutathatjuk egymásnak azokat az értékeket, amelyeket képviselünk, és az egyes területek színvonalas műsorait a többiek is megismerhetik. Az a cél, amelyet a kezdetekkor kitűztünk, hogy a Kárpát-medencei magyar kultúrát egységes, szerves egészként szemléljük, megvalósult, és az itt látott produkciók is, bár előadóik különböző régiókból érkeztek, az egyetemes magyar kultúra részét képezik – magyarázta Kiss László. Úgy véli, napjainkban, amikor a hétköznapok inkább a gazdaságról és a globális problémákról szólnak, kellő teret kell szentelni a kultúrának, ellenkező esetben ugyanis az könnyen elsorvadhat. – Ezen belül különösen oda kell figyelni a magyar kultúrára, ezért mi vagyunk felelősek. Legyünk büszkék mindarra, amit a magyar kultúra az elmúlt több mint ezer évben letett a világ kultúrájának asztalára! – hívta fel a figyelmet, ugyanakkor elismerően beszélt a megalapításának 125. évfordulóját idén ünneplő EMKE tevékenységéről. A szívverésünk és az életünk, hogy kellő mértékben odafigyeljünk a Kárpát-medencei magyar kultúra alakulására, hiszen ez az a szál, amely összeköt bennünket, magyarokat – magyarázta a Magyar Művelődési Intézet képviseletében Hegedűs Kata, az egésznapos program egyik főszervezője. Annak kapcsán, hogy a Kárpát-medencében élő magyarok megismerjék egymás kultúráját, a Kárpát-medencei Közművelődési Kerekasztal által szervezett filmes és irodalmi karaván sikerét említette, és reményét fejezte ki, hogy a közeljövőben is számos hasonló csereprogramra kerülhet sor. EMKE: tartalommal megtölteni az együttműködést Kolozsvár irányába tartva Dáné Tibor Kálmánt is arra kértem, értékelje az idei Kárpát-medencei Kulturális Napot, és ezen belül az erdélyiek szereplését: nem csalódtam, amikor a rendezvényről, a Zurboló Táncegyüttes produkciójáról, az Örökségünk Kolozsvár kiállításról, Papp Emese kézműves tevékenységéről és a Sapientia–EMTE fiatal filmeseinek alkotásairól egyaránt pozitívan vélekedett. A lehetőséget kihasználva az EMKE jelenlegi terveiről is érdeklődtem. Mint kiderült, a közeljövőben tartalommal kívánják megtölteni az idén márciusban, Sárospatakon létrejött Észak-magyarországi EMKE-képviselettel (élén Csatlósné Komáromi Katalinnal, a Művelődés Háza igazgatójával és Bordás Istvánnal, a Sárospataki Népfőiskolai Egyesület titkárával) való együttműködést. Az elmúlt fél évben Borsod-Abaúj-Zemplén megyei művelődésszervezők érkeztek Erdélybe, hogy megismerjék az itteni Magyar Házak működését, következő lépésként pedig egy itteni Magyar Ház vezetőjét küldik tanulmányútra Sárospatakra. A két város közötti kapcsolat további gyümölcsöztetése érdekében szakmai összejöveteleket is kívánnak szervezni, ezek egyikébe az EMKE társszervezete, a marosvásárhelyi Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület is bekapcsolódik. Jövő tavasszal kerül sor az Erdélyiek Sárospatakon elnevezésű rendezvényre, amelynek középpontjában a tervek szerint Cs. Szabó László élete és munkássága áll majd. – A másik nagy tervünk, amelynek a megvalósítása jelenleg is folyamatban van, az Erdélyi Magyar Közművelődésért Alapítvány bejegyzése lesz Magyarországon, amelynek segítségével megvalósulhat az EMKE társszervezeteinek célirányos támogatása – összegezte Dáné Tibor Kálmán. „Az abrosz tarkabarka,/ és rajta jó kadarka,/és már az első csók után,/ meglátja, de jó lesz itt Óbudán!” Nos, kadarka és csók nem volt, ennek ellenére mindannyian jól éreztük magunkat szombaton a Budai Vigadó épületében. A Kárpát-medencei Kulturális Nap ugyanis ismét beváltotta a hozzá fűzött reményeket, a kapcsolatteremtésre és a más régiókban élő, ám hozzánk hasonlóan magyarul beszélők kultúrájának megismerésére egyaránt volt lehetőség. Köszönet ezért elsősorban az EMKÉ-nek, valamint a Kárpát-medencei Közművelődési Kerekasztal más szervezeteinek. Reméljük, hogy a jövőben hasonlóan tartalmas programokról számolhatunk be lapunk hasábjain. FERENCZ ZSOLT. Szabadság (Kolozsvár) 2011. április 16.Diákkutatások értékmérõjeTízéves a sapis TDK Gólyák és ballagni készülõk is megmérettetnek ma délelõtt a Sapientia marosvásárhelyi Mûszaki és Humántudományok Karának tizedik alkalommal megszervezett Tudományos Diákköri Konferenciáján. Az egyetemmel egyidõs ülésszak tegnap a hazai és külföldi meghívottak díszelõadásaival indult, a diákok dolgozatainak bemutatását és az eredményhirdetést a zárónapra idõzítette a Hallgatói �?nkormányzat. A részletekrõl Kovács Zsuzsa fõszervezõt kérdeztük: - 50 diák 42 bemutatóval nevezett be az erõpróbára, néhány szakon - a közegészségügyön, a fordítóin és a kommunikáción - többszerzõs dolgozatok is születtek. A legtöbben a kertészmérnöki szakról jelentkeztek, a szakmához kapcsolódó témakörben 10 diák tart vetített képes bemutatót. Nagyon örültünk annak, hogy az idén indított közegészségügy szakról hat diák is vállalta a megmérettetést, õk hármas csoportokban mûködtek együtt, két dolgozatot mutatnak be. Az idén kifutó pedagógia szak három dolgozattal képviseltetik. Ami az értékelést illeti, szakonként lesz egy elsõ, második, harmadik helyezett a nem ballagó, illetve - ahol esedékes - a végzõs diákok körébõl, persze csak akkor, ha a versenyzõk elérik a megfelelõ pontszámot - tette hozzá a fõszervezõ, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy a TDK nemcsak ismeret- és tapasztalatszerzés szempontjából fontos, az államvizsga-dolgozat megvédésére készülõ diákok esetében akár fõpróbának is tekinthetõ. A konferencia elsõ napján dr. Hidvégi Violetta, a budapesti Fõvárosi Levéltár fõigazgatója, dr. Urák István, a Sapientia Környezettudomány Tanszékének vezetõje, dr. Bagány Mihály, Kiss László, dr. Pintér István, dr. Hegedûs Zoltán, a Kecskeméti Fõiskola tanárai, Kutasi Zoltán, a fõiskola hallgatója, illetve dr. Nagy Ágnes pénzügyi és gazdasági szakember tartott elõadást. A jubileumi év tiszteletére az ülésszak hagyományos forgatókönyvét borkóstolóval színesítette a sapis diákok érdekképviselete. A tizedik TDK kapcsán a marosvásárhelyi kar dékánja, dr. Székely Gyula is megosztotta velünk gondolatait: - Vannak, akik megkérdõjelezik az ilyen jellegû rendezvények létjogosultságát, azt firtatják, mit is kutathatnak ezek a diákok, rendelkeznek-e egyáltalán a tudományos igényû munkához szükséges alapokkal? �?n azt mondom, nem kell világrengetõ megvalósításokra várni, az a legfontosabb, hogy fiataljaink ezúton is kibontakoztathassák kreativitásukat, értékeik, alkotói képességük teret kapjon. A tudományos diákköri konferenciával egyszerre szeretnénk része lenni a magyarországi, illetve a romániai diákkonferenciás folyamatnak. A tizedik ülésszak megszervezéséért diákjainkat, elsõsorban pedig Kovács Zsuzsa fõszervezõt, illetve Pápai Kamilla H�?K-elnököt illeti dicséret. Nagy Székely Ildikó Népújság (Marosvásárhely) 2011. szeptember 5.Erkel zenéje nemzeteket köt össze (Szobrot avattak Kovásznán)Görgényi Ernő, Kiss László és Lőrincz Zsigmond leleplezték Erkel Ferenc mellszobrát A hét végi kovásznai városnapok legkiemelkedőbb pillanata volt az Erkel Ferenc-szobor avatóünnepsége. Tegnap délben a központi parkban, a borvízpavilon közelében felállított szobrot a testvértelepülések képviselőinek jelenlétében Gyula város polgármestere, dr. Görgényi Ernő, és Kovászna vezetője, Lőrincz Zsigmond leplezte le, majd írta alá az adományleveleket. A köztéri alkotás Gyula város adományaként került a fürdővárosba, alkotója Kiss László György, aki személyesen is jelen volt az avatóünnepségén. Ünnepi beszédében Görgényi Ernő elmondta, a gyulai adomány egyféle viszonzása a kovásznai közösség ajándékának, a székely kapunak, melyet a város legszebb parkjának bejáratához állítottak fel. A székely kapu az összetartozás, testvériség jelképe lett, itt tartják évente a Trianon-megemlékezést – mondta a polgármester. A testvériség lényegét Nyerges Attila költő szavaival fogalmazta meg: történjen bármi, amíg élünk s meghalunk, mi egy vérből valók vagyunk. Erkel a magyar zenei kultúra talán legnagyobb alakja, de több is ennél, zenéje népeket, nemzeteket köt össze, a zene határoktól és nyelvektől függetlenül mindenkié, és mindenki számára érthető – hangsúlyozta. Kiss László nagyon röviden szólt a jelenlévőkhöz, mint mondta, nem kenyere a beszéd, inkább az alkotás. Köszönetet mondott Kovászna vezetőségének, hogy központi, forgalmas helyre került alkotása. A csíkszeredai magyar főkonzulátus képviseletében dr. Mélykúti Ferenc vezető konzul hosszabban beszélt Erkel Ferenc életművéről, örökségéről, amely tovább él alkotásainak, cselekedeteinek építő hatásában is. A Magyarok Világszövetségének elnöke, Patrubány Miklós a szobor alkotójának meghívására vett részt az ünnepségén. Nemsokára San Francisco operájában adják elő Erkel Bánk bánját, és nem kisebb személyiség, mint a világhírű Placido Domingo énekli majd a Hazám, hazám áriát – mondta. Ha Placido Domingo magyar nyelven énekli a Hazám, hazámat, elvárjuk, hogy a román operaénekesek is megtegyék ezt – hangsúlyozta, majd megadta a hangot a magyar és székely himnusz eléneklésére. A szoboravató ünnepség az emlékkoszorúk elhelyezésével ért véget. Az eseményt ünnepélyesebbé tette a Tiszta szív kórus és a Pastorala kamarakórus fellépése. Bokor Gábor. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2011. november 2.Dr.Papp Lajos előadása TenkénBihar megye – A tenkei Honismereti és Művelődési Kör, illetve a bélfenyéri római katolikus egyházközség vendége volt dr.Papp Lajos, aki a tenkei református templomban tartotta meg Kárpát–Haza szívbéli dolgai című előadását. Az est főszervezője Vágner Szabó János a tenkei református közösség önkéntese, és barátja, a békéscsabai Bálint Miklós volt. A program Albinoni Adagio tres cordes-ével indult Bátkai József orgonaművész, zeneszerző, karmester előadásában, majd Tomanek Gábor színművész Tóth Bálint versét, a Magyar litániát szavalta. Ezt követően Berke Sándor tiszteletes és Kiss Márton bélfenyéri plébános vezetésével kérték imádságban az egybegyűltek az Úr áldását az estére. Vágner Szabó János köszöntötte Papp Lajos világhírű szívszebészt, közírót, „magyarok közt egy magyart”, s felkérte, hogy mondja el szerinte mit jelent keresztény magyarnak lenni? Mindenkinek hivatása van Az előadás kezdetén Istennek köszönte meg dr.Papp Lajos, hogy kegyelméből eljöhetett Tenkére, akit egyedüli „főnökének” tart, majd gyermekkoráról mesélt, azokról az időkről, amikor még „igencsak előkerült a mogyorófavessző”, és amikor nem szégyelte s vetette meg az ember a kétkezi munkát. Vissza kell térni az ősi kultúránkhoz, és legyünk büszkék, hogy az egyik legősibb nyelvet beszéljük, buzdította a lelkes közönséget. Csak akkor érezzük, hogy mekkora kincs a magyarság, ha elveszítjük, aki elmegy, s nem tér haza, az siratja csak igazán. A Harvard Egyetemre hívták tanítani 1985-ben, de nem fogadta el, mert gyógyítani mindenki csak az anyanyelvén tud. Véleménye szerint nem a testi fájdalom miatt kérik az emberek az eutanáziát, nem a pénztelenség miatt, hanem mert sem a társadalomnak, sem a családnak nincs rájuk szüksége. A betegségek legfőbb oka a szeretet hiánya. Mindenkinek hivatása van, van akié az orvosi, van aki papi hivatást kapott, van akinek a takarítás megy a legjobban, de mindenkinek van feladata, és ott van feladata, ahová született, ahol él. Házi feladat Ezek után Magyarország legnagyobb háborújáról beszélt: a magyar “magzatháborút” be kell fejezni. Aki nem hoz ma világra gyermeket, az életszentséget szakítja meg. Ha Isten ad magzatot, ad hozzá tehetséget is, hogy felneveljük. “Házi feladatnak” tehát a következőket adta fel a Pécsi Tudományegyetem nyugdíjas tanára: vissza kell térni Istenhez, vissza kell térni az ősi kultúránkhoz, be kell fejezni a magzatháborút és mindenki végezze a feladatát, ott ahol él. Az előadás után Tomanek Gábor színművész szavalta el Wass Albert Üzenet haza című versét és egy dalt énekelt gitár kisérettel, melybe a közönség is bekapcsolódott. Bátkai József előadásában hallhatta a közönség Cesar Frank: Grand choeur /Sortie IX/C /darabját. Virággal köszöntötték Lezárásként a Himnuszt énekelte el együtt minden jelenlévő magyar. A nemzeti ima után a Gyulaváriból érkezett szobrászművész, Kiss László György megajándékozta a bélfenyéri atyát és a házigazda tenkei református lelkipásztort. A bélfenyéri Szent Miklós Gyermekotthon lakói virággal köszönték meg dr.Papp Lajos előadását. Az est végén meg lehetett vásárolni a sebész könyveit, melyeket dedikált is. A perselyekben összegyűlt adományt átadták a bélfenyéri és a szalontai gyermekotthonoknak. Balázs Natália erdon.ro 2012. május 24.Kiss László a gyökerei után kutatBorossebesről minden egy kötetben Kiss László budapesti nyugdíjas aktív korában műszerészként dolgozott, de régóta vonzalmat érzett a magyar kultúra erdélyi maradványainak a felkutatására, ezért szabad idejében 33 éven keresztül székelyföldi témákkal, néprajzzal, kerámiával foglalkozott. Talán nincs még egy magyarországi ember, aki 33-szor járt volna Korondon, lassan azonban megért benne a felismerés, hogy ez már lerágott csont, szinte minden írástudó feldolgozta ezeket a témákat, ő itt nem tud labdába rúgni. A továbbiakban figyelme a borossebesi gyökerekre irányult, amit nagyban megkönnyített a tény, hogy 1961-ben a birtokába került a nagyapja által az első világháborúban, a harctérről írt leveleiből 50 darab. Ezeket áttanulmányozta, különös gondot fordítva a Borossebesre vonatkozó megjegyzésekre, leírásokra. Felmenői ugyanis mindig Borossebesen éltek, de a nagyapja az első világháborút követően Magyarországra távozott. A családnak ez az ága azóta ott él. Magának, amióta nyugdíjba vonult, kerül ideje régi, dédelgetett álmával, a borossebesi gyökerek felkutatásával foglalkozni. Eddig hatszor járt Borossebesen, ahol kutatómunkát folytatott, a szerzett ismereteket feldolgozta, megírta, de a világhálón, könyvekből, lexikonokból is megpróbált borossebesi adatokhoz jutni, amelyeket a forrás megjelölésével szintén felhasznált. Legutóbb, május elején járt Borossebesen, ahol egyik rokonának a padlásán talált még egy tucatra valót a nagyapja által az első világháborúban írt levelek közül. Megkeresett idős embereket is, akiket a városka történetével kapcsolatos, a helybeli magyar kultúra emlékei felől faggatott. Mindehhez újabb adatokkal szolgálhat az a közelmúltban talált, 1823-ból származó, a borossebesi Plésu hegyközség viasz-pecsétnyomója, amit lefotózott, részletesen leírt. Mivel Borossebes címerében szerepel a szőlő, ugyanez az 5 centiméter átmérőjű, sárgarézből készült pecsétnyomón is fellelhető. A borossebesi városháza stukkóján is megtalálták az egykori szőlőmotívumokat. Ugyancsak szőlővel díszített a helybeli református egyházközség úrasztala is, ami a menyházai márványbányából származó alapanyagból készült. Az eddig fellelt 3 címeren, de azon a virágvázán is, amit Kiss Jenő készített 1941-ben fellelhető a szőlőtőke-ábrázolás. Eddig 4-5 szőlőábrázolást sikerült fellelni, de reménykedik, hogy még több is előkerül. Borossebes történetével kapcsolatban sikerült kiderítenie, hogy a millenniumi emlékművet az impériumváltás utáni hatalom első világháborús, román emlékművé alakíttatta át. A helybeli idősekkel folytatott beszélgetéseinek, kutatásainak az eredményeit megírta, egy kiadványban tette közzé a különféle történészek által írt, Borossebesre vonatkozó, a forrás megjelölésével leközölt anyagokkal együtt. A 3 saját írásai a címertörténettel, a millenniumi emlékmű átalakításával, illetve a Kiss Jenő által sárgarézből készített virágvázával foglalkozik. A leánya közreműködésével 3 példányban kiadott Képek és szemelvények Borossebes város múltjából című kötetben 15 olyan írás si szerepel, amelyeket az Internetről, lexikonokból, könyvekből, CD lemezekről átvett, Borossebessel kapcsolatban megjelent írásokat tartalmaz, a forrás megjelölésével, múzeális értékű fotókkal kiegészítve. Borossebes történetében ez az első olyan kiadvány, ami kizárólag a település történetével foglalkozik. Legutóbbi, borossebesi látogatása alkalmával belecsöppent egy 50 éves házassági évforduló ünnepségébe, ahol magyar és román lakosok ünnepeltek egy idős házaspárt. Köztük volt Gheorghe Fejes polgármester is, akinek nem csak megmutatta, de a kiadott 3 példány közül egyiket neki is ajándékozta. A polgármesterrel folytatott beszélgetés során kiderült, hogy a város valamilyen évfordulójára készülődve, egy román nyelvű monográfiafélének a kiadását tervezik. Igen ám, csakhogy a kötethez nincsenek forrásaik, tekintve, hogy a város minden híressége magyar eredetre utal. Nem véletlenül, hiszen a monarchia idején készített utolsó, hitelesnek tartott 1910. népszámlálás alkalmával a lakosságnak hozzávetőleg a fele magyar volt, a gyermekek létszáma 0-14 év között 400-400 volt, tehát a helybeli magyarság rendelkezett jövő-perspektívával. Manapság a helybeli református egyházközségben 3 gyermek él, a katolikus helyzetet nem ismeri, de az sem lehet rózsásabb. A legújabb gyűjtőútján sikerült olyan térképeket beszereznie, amelyeken a magyar nyelvű utcanevek is szerepelnek, további két térképet kapott ajándékba, amelyeket kinagyít, elemez. A városbeli idősekkel megpróbálta az utcaneveket azonosítani, de nehezen ment, mivel az elmúlt évszázad során többször is változtak e nevek. Megpróbálja Borossebes település-szerkezetét megírni, pontosítani, ami könnyebben mehet a régi térkép segítségével. A helybeli Zaránd Múzeumot eddig csak az internetről ismerte, most személyesen is volt alkalma megtekinteni: a kiállítás magyar anyaga csupán 8 fajansztányérból áll, nagyon jó minőségű alkotások. Amint a kiállító terembe lépünk, az ajtó mellett jobbról Avram Iancu, valamint a mostani polgármester olajjal készült portréja díszeleg, ami a régebbi időkre emlékeztet. A tervezett kiadványban a maga által gyűjtött témák feldolgozása mellett, szeretné leközölni mindazt, amit mások nagyon jól megírtak, csakhogy az átlagember számára ezek nem elérhetőek. Éppen ezért, a forrás megjelölésével, ezek az írások is szerepelni fognak benne, hogy aki Bosossebesről tudni szeretne minden eddig feltárt érdekességet, egyetlen kötetben jusson hozzá. Borossebesen – a legutóbbi adatgyűjtés 3 napig tartott – Kiss László sok ismerettel gazdagodott. Idő és lehetőség lett volna a további ténykedésre, de ennek a fáradtság vetett véget. A felkelő nap sugarai vagy a Piliskén vagy a temető mohos sírkövei között találták. Egész napos programja lótás-futásból, a még meglévő adatközlők felkereséséből, a régi családi iratok, fotók, a bibliák fedelének belső oldalára írt családtörténeti, születési és halálozási bejegyzések fotózásából állt. Közben rájött: ezt a tevékenységet sokkal előbb kellett volna elkezdenie, mivel az idősebb adatközlők létszáma alaposan leapadt, a hozzá hasonló korúak nem sokat tudnak a születésük előtt 10-20 évvel lezajlott eseményekről. Sajnos, a viaszpecsétnyomóról készített felvétele nem lett elég éles, noha ez jó téma lett volna a címertörténeti írás kiegészítéséhez. Majd legközelebb ügyesebb lesz. Az új ismeretek birtokában az előző írásokat kijavítja, kiegészíti, mert más dolog helytörténettel a helyszínen foglalkozni, mint 300 kilométer távolságból. Szert tett régi térképre és eredeti képeslapokra, amelyekkel korhűen lehet illusztrálni az írásokat – mondta el legutóbbi, Borossebesen tett látogatásáról hazautazva Kiss László, aki még nem tudja, milyen pénzből fogja kinyomtatni a kibővített kötetet, de talán számos borossebesi, környékbeli, vagy onnan elszármazott magyarnak is fontos lehet közelebbről megismerni a gyökereit, nemzeti kultúránk veszendőben lévő helybeli értékeit átmenteni a jövő nemzedék számára. Balta János. Nyugati Jelen (Arad) 2012. szeptember 29.Baptista lelkész beiktatása TemesváronA Bega-parti város magyar baptista imaházában szeptember 23-án, vasárnap délelőtt a gyülekezet tagjai jelentős eseményen vettek részt: Boros Róbert személyében a közösség új lelkipásztort üdvözölhetett. A beiktatási istentiszteleten Arad, Bihar és Szilágy megyéből, valamint a Székelyföldről érkeztek lelkipásztorok, meghívottak, gyülekezeti tagok. Az istentisztelet kezdetén Demjén Attila, a temesvári közösség világi vezetője elsőként Simon András arad-belvárosi lelkészt köszöntötte, aki beszédében arra kérte a jelenlévőket, hogy álljanak új lelkipásztoruk mellé, imádkozzanak érte és családjáért. Kovács Gyula nagyszalontai lelkész a lelkipásztor személyét, mint Isten munkatársát mutatta be, aki összetartja a gyülekezetet, Isten igéjét tolmácsolja a közösségnek, Krisztusra mutat és az Ő szolgálatában áll, mindegy, hova rendeli őt az Úr. A beiktatást megelőzően Boros Róbert bizonyságtétele hangzott el. A fiatal lelkipásztor 16 évesen merítkezett be Aradon. A teológiára Kiss László lelkipásztor buzdítására jelentkezett. 1998-ban, tanulmányai befejezését követően a Szilágy megyei Kémer lett első állomáshelye. Innen 2003-ban meghívták Székelyudvarhelyre, ahol 9 évig szolgált. A temesvári magyar gyülekezet vendégszolgálatra kérte Temesvárra, ahol saját bevallása szerint úgy érzi, hazaérkezett. A hat lelkészből álló beiktatási bizottság imáját követően az új temesvári lelkipásztort köszöntötte két elődje, Bálint Pál és Szűcs Benjámin Ottó lelkipásztor, Nagy Géza, a temesvári gyülekezet presbitere, a gertenyesi leánygyülekezet képviselői, Sallai Jakab aradi lelkipásztor, a nőtestvérek nevében Bálint Ibolya, valamint Marossy Zoltán kormányfelügyelő. Nyugati Jelen (Arad) 2012. november 14.Vasárnap: Magnificat a KárpátokbanCsíkszeredai előadás az operában A csíkszeredai Léda Kulturális Egyesület által létrehozott Magnificat a Kárpátokban című előadást láthatják az érdeklődők november 18-án, vasárnap délelőtt fél 12 órától a Kolozsvári Magyar Operában. „Közel hatvan fiatal szerepel a produkcióban, akik nagy izgalommal várják, hogy ebben az intézményben fellépjenek. Reméljük, hogy a nézőknek is felejthetetlen élményt tudunk nyújtani” – nyilatkozta Svella Adél táncművész, az előadás rendezője. Hozzáfűzte: „az előadás a teremtéstörténettel kezdődik, amely idillikus környezetben, a Kárpátokban játszódik. Innen csábítja el Lucifer saját birodalmába Ádámot és Évát: amikor észreveszik, hogy Lucifer becsapta őket, megpróbálnak visszatalálni régi életükhöz. Saját erejükből ezt nem tudják megtenni, ezért szükség van égi segítségre, és ebben a nehéz helyzetben jelenik meg Mária, aki megmutatja nekik az utat.” Az előadásban fellépnek Görbe Gyopár, Bilibók Attila, Kiss László színművészek, Svella Adél, továbbá a Léda Tánctanoda balettosztálya, a csobotfalvi hagyományőrző néptánccsoport és a csíkcsomortáni Magyarok Nagyasszonya néptánccsoport. Közreműködik Mag István és Theil Emília, valamint a Phoenix Sport Club Taekwondo csoportja, Simó Mihály vezetésével. A koreográfiát László Csaba és Svella Adél állította össze. A rendező munkatársai: Görbe Kinga és Lakatos Imre. Művészeti titkárság Szabadság (Kolozsvár) 2013. május 25.II. Aradi Magyar Könyvnapok – Könyvbemutatók és irodalmi körök seregszemléje a második naponA kopasz várostól Borossebesen át Tóth Árpádig Csütörtökön délután a Jelen Ház nagytermében sokan voltak kíváncsiak Pongrácz P. Mária A kopasz város című könyvének bemutatójára, és a szerzőre egyaránt. Az írónő azonban nem tudott jelen lenni az eseményen. Kötetét – mely az Irodalmi Jelen Könyvek sorozatában jelent meg – Jámbor Gyula mutatta be. A II. Aradi Magyar Könyvnapok megnyitóján Bognár Levente alpolgármester objektív okokból nem vehetett részt, de a második napon meglátogatta a rendezvényt és köszöntötte az egybegyűlteket. „Egy ilyen rendezvény számunkra, a város számára, a magyar közösség számára nagyon fontos esemény. Bízunk benne, hogy az olvasást, a könyv szeretetét sikerül átadni a következő generációnak is. Ezek a napok a könyv szeretetéről szólnak, sok sikert kívánok a szervezőknek, hogy jövőre is találkozzunk ennek apropóján” – mondta Bognár Levente. Jámbor Gyula A kopasz város című kötettel kapcsolatban elmondta, hogy a könyv 14 novellát tartalmaz, ebből 13 tragédiával végződik, a szereplők fizikai és erkölcsi bukásával. Az egyetlen látszólagos kivétel, mely nem végződik tragédiával, az 1989-es forradalomról szóló Szerencsegolyó című írás. A kopasz város szereplőinek nincs neve, legfeljebb fantázianeveik vannak, és ez a név nélküliség még sejtelmesebbé teszi az írásokat, melyekből kiderül, hogy a múlt bűnei, mulasztásai elől nincs menekvés, vétségei alól nincs feloldozás. Az ember a gondolatai, érzelmei alapján cselekszik és reagál a világra, ilyen emberek a kötet szereplői is. A kopasz jelző a város mellett alighanem az érzelmi sivárságot hivatott érzékeltetni. „Végigolvasva a 14 novellát, semmiképp nem lehet a szerzőre azt mondani, hogy rózsaszínben látja a világot. (…) Nem mondanám, hogy Pongrácz P. Mária olyan írónő, mint amilyennek ebben a kötetben mutatkozik, ugyanis ez a könyv a tragédiák könyve. Más regényeiben, már írásaiban más arcát mutatja be a szerző” – összegezte Jámbor Gyula. Bege Magdolna, a Nyugati Jelen főszerkesztője részleteket olvasott fel a Ködmalom című novellából, majd sorsolás útján gazdára lelt két Pongrácz P. Mária-kötet. Ezt követően egy másik könyv is terítékre került: Kiss László – Képek és szemelvények Borossebes város múltjából című könyvét az Aradi Kölcsey Egyesület jóvoltából veheti kezébe az olvasó. A jelen lévő szerzőt Jankó András, az egyesület elnöke mutatta be, majd a szerző ismertette a könyv tartalmát. Amint azt a könyv címe is sejteti, képekkel gazdagon illusztrált (150 fotó, néhány archív képeslap, térkép) kiadványról van szó: „Borossebes magyarságának és e téma iránt érdeklődőknek készült el ez a válogatás, zömmel a helyi témákat helyezve előtérbe. Kivétel a húsz kilométerre fekvő Menyháza-fürdő, amit nemcsak az egykori kisvasút emléke köt össze Borossebessel, hanem a lakosság fiatalkori élményei is” – írja a szerző az könyv előszavában. A 184 oldalas kötet anyagát Kiss László válogatta és szerkesztette, ez a könyv a Kölcsey Egyesület Fecskés könyvek sorozatának huszonnegyedik darabja. Az est második részében a környékbeli irodalmi körök seregszemléjére került sor dr. Brauch Magda „műsorvezetésével”. Első ízben a borosjenői dr. Vajda Sándor Diószeghy László festőművészről tartott vetítéssel egybekötött előadást. A Lippai Olvasókör szorgosan tevékenykedő stabil 10–15 fős csapatot tudhat magáénak, rendszeresen szerveznek szavaló- és felolvasó esteket, tanulmányi kirándulásokat. Czernák Ferenc beszélt a kör tevékenységéről, végezetül elszavalta Fejér György János Számla című költeményét. A Körösmente Irodalmi Kört Csanádi János mutatta be, céljuk megismerni, megismertetni és terjeszteni Olosz Lajos költészetét, aki Tóth Árpád után Arad vidékének a második legnagyobb költője. A kör három hölgytagja Olosz Lajos költeményeit – Futórózsák alatt, Feloldozás, Novemberi vasárnap – szavalta el. Az est utolsó fellépői, a helybéli Tóth Árpád Irodalmi Kör tagjai saját alkotásaikkal szórakoztatták a közönséget. Szavaltak: Hevesi József, Brittich Erzsébet, Regéczy Éva, Regéczy Szabina Perle (két műfordítását olvasta fel), Katona Béla, Lovász Miklós, Mester József. II. Aradi Magyar Könyvnapok második napjának rendezvényeit nagy érdeklődés övezte. Nyugati Jelen (Arad) 2013. július 2.Templombúcsú, könyvbemutató BorossebesenEgyütt a melengető, megtartó kultúránkban Vasárnap a Szent Péter és Pál apostolokra felszentelt borossebesi katolikus templomban 12 órakor kezdődött búcsúi szentmisén ft. Petar Stojanovic seléndi plébános magyarul és románul köszöntötte a településről, illetve a környékről érkezett nagy számú híveket, nt. Prém Imre Csaba helybeli református lelkipásztort, az aradi vendégeket és nem utolsó sorban Gheorghe Feieş polgármestert. Külön köszöntötte az olasz, a szlovák és a cseh híveket, kiemelve: a borossebesi egyházközség egy olyan színes kert, amelyikben számos nemzetiség él egymás mellett békében, Isten-szeretetben. A továbbiakban felkérte kollégáját, nt. Prém Imre Csaba lelkipásztort a magyar nyelvű igehirdetés megtartására, amiben Pál apostolnak az efezusiakhoz írt levele 4. részének 5. és 6. verseiből kiindulva, a már Jézus által is kiemelt, sokszínűségben megvalósuló egység fontosságát ecsetelte. A hitben való egységet legjobban a helybeli hívek példázták, hiszen a borossebesiek mellett borosjenői, körösbökényi, dezsőházi, seléndi katolikusok is szép számmal voltak az ünnepélyes szertartáson. Jézus a hitbeli egységet Péter által látta megvalósulni, ezért rá, a kősziklára építette egyházát, míg a keresztényüldöző Pált egyházának a legnagyobb szószólójává változtatta azáltal, hogy megjelent neki. A magyarul elhangzottakhoz hasonlóan, ft. Petar Stojanovic románul ismertette Péter és Pál apostolok küldetését, Krisztus egyházának a megtartásában, a gyarapításában betöltött nélkülözhetetlen szerepüket. Tekintve, hogy a programban könyvbemutató is szerepelt, a plébános még a szentmise vége előtt felkérte a borossebesi gyökerekkel rendelkező Kiss László budapesti lakost, a Képek és szemelvények Borossebes város múltjából című kötetének az ismertetésére. A szerző meghatódva beszélt a településen született, majd innen elszármazott nagyapjáról, a városkában eltöltött gyermekéveiről, az itt élő rokonairól, az őt ide kötő emlékeiről. A továbbiakban a könyv kiadója, az Aradi Kölcsey Egyesület elnöke, Jankó András ismertette a kötet megjelenésének a körülményeit, kiemelve: az Egyesület azért karolta fel a kiadvány megjelentetését, mert helytörténettel, a borossebesi magyar kultúra emlékeinek a feltárásával foglalkozik, ezért igen szilárd fogódzót képezhet a helybeli magyarság gyökereinek a megismerésében, nemzeti azonosságtudatának a megőrzésében, az itt- és megmaradásában. Éppen a templomhoz kötődő egyik részt elevenítette fel, ami az 1880-ban a település környékén szervezett 3 hónapos hadgyakorlathoz kötődik, amikor is a 3 napig itt-tartózkodó I. Ferenc József király és császár, miközben a Wenckhein udvarházból naponta átsétált a katolikus templomba, eléje futószőnyeget terítettek. A történet kiegészítéseként ft. Petar Stojanovic plébános megjegyezte: Ferenc József itt-tartózkodásakor azon a díszes faragású karosszéken ült, amelyiken most a kolléga, Prém Imre Csaba lelkipásztor foglal helyet. Az érintett megilletődve állt fel, alaposan megnézte a széket, majd újra helyet foglalt rajta. A továbbiakban Gheorghe Feieş borossebesi polgármester a helybeli általános értékek megbecsülésének, a jelenlegi, illetve a jövőbeli generációknak való továbbítás fontosságát ecsetelve kijelentette: a magyar változatból is vásárolnak a városháza számára, de szeretnék román nyelvre is lefordíttatni, esetleg kétnyelvű kötetet kiadni Borossebes történetéről. Mielőtt sor került volna a templombúcsú alkalmából szokásos körmenetre, a plébános minden vendégnek egy-egy borítékba helyezett olvasót ajándékozott. Ezt követően elővette az Oltáriszentséget, amelyikkel a felkoszorúzott feszület, illetve a templomi lobogók nyomában, a nagy tömeg kíséretében énekelve, imádkozva megkerülték a templom előtti körforgalmat, majd visszavonultak a templomba az elbocsátó áldásra, illetve nemzeti imánk megszólaltatására. A Búcsúi szentmise a templomkertben adott agapével zárult, ahol a borossebesi asszonyok az általuk készített finom süteményekkel, üdítővel, kávéval vendégelték meg a településről, illetve a környékről érkezett nagyszámú híveket. Ugyanakkor, a templom előtti hűvösben egy asztalnál Kiss László dedikálta az előtte sorban álló embereknek a városról, annak egykori lakóiról szóló kötetét, amit hamar elkapkodtak, további tízet még rendeltek is. Mert az embereket legalább annyira érdeklik a gyökereik, a múltjuk, mint a jövőjük. A dedikáció után a szerző meghatódva nyilatkozta: nem mindennapi élményben volt része, amikor végre a borossebesieknek személyesen adhatta át több mint egyéves munkájának a gyümölcsét, a róluk szóló könyvet. Örömmel nyugtázta a kapósságukat, amiért annak a reményének adott hangot, hogy a szeptember 6-ára, a református templom megáldásának a 200. évfordulójára tervezett ünnepségre újra eljöhet és még sok borossebesinek dedikálhatja a róluk, az értük írt, szerkesztett könyvet. Elégtétellel nyugtázta, hogy megérte az anyaggyűjtésre, a megírásra fordított munka. Úgy érezzük, vasárnap valóban egy bensőséges, örömteli eseménynek lehettünk részesei, mivel egy városka magyarsága kézzelfogható bizonyítékát kaphatta az eddig elferdített, mellőzött, feledésbe kényszerített múltjának, ami valóban szilárd fogódzóvá válhat számára a jövőépítésben, a megmaradásban. Ehhez partnerekre is találhatnak, az egész környékből odasereglett magyarokban, akikkel szeretetben együtt lehettek, közösen tervezhették a megmaradásért vívott mindennapos küzdelmeiket a legtávolabbi szórvány-magyar bástyákon, Borossebesen, Borosjenőn, Selénden, Dezsőházán, Körösbökényben vagy éppen Menyházán. Balta János Nyugati Jelen (Arad) 2013. szeptember 9.200 éves a borossebesi református templomMéltó utódai a dicső elődöknek Szombaton a borossebesi református templomban 10 órakor kezdődött ünnepi istentisztelettel indult útjára az a rendezvénysorozat, amit a templom felszentelésének a 200. évfordulója alkalmából szerveztek. Igehirdetésében ft. Csűry István, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspöke, Pál Apostolnak a tesszalonikiekhez írt leveléből kiindulva, Istennek mondott hálát az eltelt 200 évért, valamint a következő, remélhetőleg hasonló időszakért. Mert Isten azért segít visszatekinteni, hogy még világosabban láthassuk, értékelhessük a jelent és a jövendőt. Vajon, meddig, a meddig – tette fel a kérdést. Vagyis e mai felgyorsult világban, amikor a sátáni erők egyre több hívőt eltávolítanak a templomtól, Istentől, meddig maradhat életben egy szinte maroknyira zsugorodott gyülekezet? Hogyan tovább, milyen erő viheti e gyülekezetet? Mert a nagyjaink nyomdokait követni felemelő dolog, csakhogy hol vannak már a dicső nagyjaink? Legnagyobb erőforrásunk a folytatáshoz az Istenbe vetett hitünk lehet, mert Isten hisz, a rengeteg botlásai ellenére is szereti a 21. századi embert. Még akkor is, ha mindennapos gondjaink, sikertelenségeink közepette, számtalanszor szembefordulunk Vele, Őt vádoljuk a botladozásainkért, a csalódásainkért, de még ekkor is hű az Isten. Pál Apostollal szólva: „Érzem, hogy hozzám hűséges az Isten”. Az Egyházkerület 300 gyülekezetének az utolsó templomában is érezniük kell a híveknek, hogy gyarlóságaik dacára, hozzájuk is hű az Isten. Éppen ezért kell neki hálát adni az elmúlt 200 évért, de a következőkért is, és szeretni kell Istent, de az egyházat is, ami hozzá vezet. A továbbiakban Voian Emília elszavalta Csiha Kálmán néhai püspök Szeressétek a templomot című költeményét. Házigazdaként nt. Prém Imre Csaba lelkipásztor mondott köszönetet a püspöknek az igehirdetésért, egyben köszöntötte a születésnapján. Köszöntötte nt. Módi József esperest, aki az ágyai fiatalok egy csoportjával érkezett, hogy az előadásukkal emeljék az ünnepség színvonalát. Üdvözölte a megjelent lelkészeket, név szerint kiemelve Stojanovici Péter katolikus plébánost; feleségével együtt Gheorghe Feieş polgármestert, Bognár Levente aradi alpolgármestert, RMDSZ megyei elnököt, Faragó Péter ügyvezető elnököt, Jankó Andrást, az Aradi Kölcsey Egyesület elnökét, Kiss Lászlót, aki összeállította a Képek és szemelvények Borossebes város történetéből című kötetet, továbbá minden jelenlévőt. A borossebesi polgármestert az anyanyelvén is köszöntötte. Nt. Módi József, az Aradi Egyházmegye esperese miután köszöntötte ft. Csűry István püspököt, a lelkésztársakat, a híveket, a meghívottakat, köszönetet mondott az isteni ajándékért, amivel 200 éven keresztül megtartotta a gyülekezetet és a templomát. Mert egy fehérre meszelt templom legnagyobb ékessége a gyülekezet, aminek a megtartásáért, Istené a dicsőség. A továbbiakban a Módi Kinga tiszteletes asszony által felkészített ágyai fiatalok 13 fős csoportjának a szavalatokkal fűszerezett ünnepi, zenés műsora következett. Duka Lilla elszavalta Wass Albert Üzenet haza; Zsóri Hortenzia, Reményik Sándor Ne hagyjátok a templomot, az iskolát; Kiss Evelin, Túrmezei Erzsébet Az otthonom a templom című költeményeit. Az ünnepi műsor ékes színfoltja volt a rendezvénynek. Bognár Levente hozzászólásában köszöntötte a megjelenteket, majd azt a 200 évet értékelte, ami azt bizonyítja, múltja van a helybeli református gyülekezetnek, amelyiknek a tagjai a hitüket és az anyanyelvüket egyaránt megőrizték. Akik a templomot megépítették, a jövőben gondolkoztak, ezért nekünk is a jövőben kell gondolkoznunk, hogy a templom a következő 200 évben is erős bástyája lehessen a borossebesi református magyarságnak. A templomtorony a távolból nézve is iránymutató, mint világítótorony, biztonságot ad, hogy nem tévelyegtünk el. Azt kívánta, hogy a templom a jövőben is a helybeli hívek, a magyarság lelki világítótornya lehessen. Hozzászólásában Gheorghe Feieş polgármester örömének adott hangot, amiért részt vehet e bensőséges ünnepen, ahol a templom 200 éves évfordulóját, a református, magyar közösség kultúrájának a megalapozottságát ünneplik. A városban élő 8 felekezetnek összesen 19 temploma, imaháza van, ami azt jelenti, az egységes egész szegényebb lenne a református kultúra nélkül, ezért ezt is nagyra becsülik. A nemzetiségek és a felekezetek közötti felhőtlen együttműködés, a tolerancia példaképévé emelte Borossebest. E szellemben, további hosszú, gyümölcsöző hitéletet, közösségi munkát kívánt a gyülekezetnek. A továbbiakban nt. Prém Imre Csaba lelkipásztor Reményik Sándor Templomépítők című versét olvasta fel, majd rátért annak az alkalmi kiadványnak a bemutatójára, ami az 1546-ban megalakult helybeli református gyülekezet történetén vezeti végig az olvasót. A magyarul megtartott bemutatót követően, románul is kitért a gyülekezet történetének a legfontosabb eseményeire, majd felkérte elődjét, nt. Balla Sándor lelkipásztort és Máté József főgondnokot, a 200. éves évforduló alkalmából készült márvány emléktábla leleplezésére. Ennek a felirata: „E templom 200 éves fennállása megünnepeltetett 2013. szeptember 7-én, püspök Csűry István, esperes Módi József, lelkész Prém Imre Csaba, főgondnok Máté József, gondnok Patkó András, presbiterek Hălmăgean Ilka, Lach Gizella, Nanasszes János, Patkó Zoltán, Soltész Irén, Tóth Ilona, Radu Erzsébet és Venter Rozália”. Az ünnepség után a templomudvarban szeretetvendégséget adtak a hívek részére, ahol egyik asztalnál Kiss László dedikálta a Képek és szemelvények Borossebes város történetéből című kiadványát. A meghívottak tiszteletére ebédet adtak a közeli vendéglőben. A borossebesi, maroknyi református gyülekezet tagjai méltó házigazdái voltak a 200 éves évfordulónak, ami azt jelenti, méltó utódaik is a gyülekezetalapító, templomépítő elődöknek, akiknek az örökségét remélhetően úgy őrzik, adják tovább, hogy megtartják hitüket, magyarságukat is. Balta János Nyugati Jelen (Arad) (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
